“Amikor elakadtunk a házépítésben és felhívtam Gyurit, hogy nem tud-e adni, szerezni 2 millió forintot, addig, amíg a lakásunkat eladjuk.

– Tamáskám, holnap délelőtt jó lesz?

– Tökéletes!

– Akkor gyere a Hélia Szállóba 12-kor, ott leszek az étteremben.

Odamentem.

Gyuri egy barna zöldséges zacskóban előkelő mozdulattal átnyújtotta a 2 millió forintot.

– Kéne írnom valami papírt…

– Nem kell!

– Mikorra adjam vissza?

– Amikor tudod…

Egyszóval: könnyedén ment.

Különösen a barna zöldséges zacskó tetszett.

Olyan Gyuris volt.”

(Vekerdy Tamás)