Beszélgetés és performansz Böröcz Andrással – 2009. november 6.

Kategoriák: Beszámoló,Hírek

Úgy tűnik, Andrást változatlanul az a Magritte-ra emlékeztető kíváncsiság hajtja, amelytől vezérelve ezerféle funkciót és kapcsolatot lát bele a tárgyak alakjába és anyagába, olyanokat, amelyek a külső szemlélő számára bizarrnak, játékosnak és humorosnak, ugyanakkor valahol mégis nagyon komolynak tűnnek.
Váradi Júlia beszélgetett Böröcz Andrással

A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2009. november hatodikán nyílt Böröcz András kiállítása.

Erre az estére valójában árverést terveztünk Böröcz műtárgyakból, amelyek bevételéből András az Alapítvány céljait támogatta volna.

 

A vásárlói érdeklődés hiányában azonban a program némiképp módosult.

A műtárgyak – fából faragott könyvszobrok, ceruzaszobrok, üveges dobozokban zajló jelenetek, strucctojás-madár szobor – által keretezett környezetben a performance nyitotta az estét. Úgy tűnik, Andrást változatlanul az a Magritte-ra emlékeztető kíváncsiság hajtja, amelytől vezérelve ezerféle funkciót és kapcsolatot lát bele a tárgyak alakjába és anyagába, olyanokat, amelyek a külső szemlélő számára bizarrnak, játékosnak és humorosnak, ugyanakkor valahol mégis nagyon komolynak tűnnek.

A performance során egy bőröndből előkerültek a művész számára fontos szimbolikus tárgyak – tükör, kő, kenyér, rózsa – majd zajlott a műtárgyakban is megjelenő folyamat: a felfűrészelt kenyérből dominó, a kivájt kenyérből cipő és sapka lett, a rózsa illatozott, a tükör visszatükrözött és megsokszorozódott, a New York-ból származó utcakő pedig egy zsinórra felfüggesztve ott himbálódzott a pódiumon ténykedő Böröcz feje körül, folyamatosan sugallva az ütközés lehetőségét. A háttérben film forgott – ugyanazzal a szereplővel és ugyanezekkel a tárgyakkal – majd az előadás folyamába kapcsolódva Szemző Tibor több vászonra vetített filmjét is láttuk.

A performance után Váradi Júlia beszélgetett Böröcz Andrással pályájáról, budapesti és New York-i kötődéseiről, legfőképpen pedig Gyurival való kapcsolatáról. A barátságról eddig is tudtunk, de szóba került egy olyan momentum is, ami sokak számára nem biztos, hogy magától értődő: az, hogy egy jó szemű, figyelmes és elkötelezetten érdeklődő (műtárgy) vásárló, milyen inspirációt jelenthet egy alkotónak.

Az est végén az árverés nem, ám a műtárgyak bemutatása megtörtént. Sárai Tícia olvasta fel Böröcz Andrásnak a saját alkotásairól ez alkalomra Írt szövegeit, köztük a “Teniszező kentaur”-ról szóló mondatokat: “A kentaurok családjában Gyurcit én Kheirónhoz, Kronosz fiához hasonlítom, aki kiemelkedő tehetségű, sokoldalúan művelt és képzett lény volt… Kheiron az istenek családjához tartozott, ezért halhatatlan volt. Ennek ellenére életét egy tragikus baleset következtében mégis elvesztette. Gyurci korai halála is ilyen érthetetlen és igazságtalan: miért halt meg ilyen fiatalon? Neki és nekünk is járt volna még jó néhány évtized együtt lenni!”